Szerző: Csaba

Sokszor visza visza térek ,,ide,, már jopárszor elolvastam minden beszámolot és leirást hogy mikröl ismerhetem meg magam abban hogy Fénymunkás vagyok e …vagy nem.Ugyérzem … .. . igen … bár bátortalanul teszem ezt mert nem tudom már hogy mi számit dicsekedésnek és mi az amit csak ugy leirhatok mindenféle hátérgondolat mentesen.Sokszor tulgondolom azt ami ép van vagy megtörténik,és azon töröm magam hogy ebböl vajon más mit ,,szürhet le,, de jo lenne csak arra gondolni hogy ki mit mond és nem pedig arra hogy ,,vajon ezzel most mi volt a szándéka,, Egy ideje nem tudom kibe és miben hidjek,sajnos olyan világot élünk hogy minden alátámaszt mindent és mindent kutatások mutatnak ki és mindenki tudja hogy ép az ,,övé,, a helyes vagy az igaz ut.Sajnos már nem tudjuk igazán hogy ki és hol volt az igaz egy Isten,és meik is az az igazi .Közben ott van a több mint 60 millio éves Dinoszaurusz öskor,ami mindent átirt a fejlödéstöl a változásig.És hogy miért is merültem igy el a betüim rengetegében… mert mindezek ellenére a ,,vállamon,, érzem a világ hanyatlását és mindaszt amit nap mint nap látok.Fájdalmat érzek…fizikai fádalmat … ha csak egy szegény elesett gyermeket vagy ép álatot látok,tudom kisé tul nagy az eltérés a gyermektöl az álatig,de miért is tennénk külömbséget.Ugyanakor ha eleset embert látok akit ép bántanak-kihasználják …akkor képes vagyok odamenni és érzem hogy a bántalmazot meg tudnám ütni,földbe tudnám tiporni… de akkor megkérdem magamtol…. ez ,,Fénymunkáshoz,, ilö??? 8 éves fiam ugy szeretem hogy szo szerint szivemet adnám érte,ezt nagyon sokszor kimutatom amit Ö ezt ki is használ,és visszaél szeretetemmel ekkor szivem hasad meg de bizony meglegyintem fenekét combját,,, nagyon fáj(nekem) Ö pedig sokszr kinevet és sokszor érzem hogy dühösen néz rám és ép ki tudja mi jár fejében.Majd eljön az éj amikor aludni tér…meléfekszek és simogatom kis kezét és ugy érzem meghasad bennem valami ami megmagyarázhatatlan… fénymunkás vagyok e??? kérdem magamtol…majd egy ujabb nap,,, erdök szélén szemét kinok között élö álatok,emberek akik csak magukra figyelnek és embertársukat a földbe is tipornák… és segiteni szeretnénk… de nem tudok…véremet adom rendszeresen a betegeknek…de érzem nem elég…családtagokat kolégáimat barátokat segiteném…de érzem nem elég…megfordulok elesett álat és embertársamon segiteni de érzem nem elég…és érzem tekintetükben hogy nem értik miért teszem,majd kihasználják mindaszt amit nyujtani szeretnénk…viszaélnek a szeretettel gondoskodásal,kérdem magamtol… ,,hova lett a világ és megértés,, hova lettünk mink EMBEREK ! Sokszor teszem azt hogy séta közben mosolygok az utcán…néznek az emberek és nem értik miért mosolygok,közben ha tudnák hogy fáj az élet és világ történése,magamon hordom a sok borzadalmat miket a háboruk kivetnek magukbol… fáj és igy kell élnem ha ép élek és nem pedig megélem az életet! Kitartást és ,,teherbirást,, mindenkinek ! ! !